A címet nem muszáj szó szerint értelmeznünk, csupán az elmémben van akkora tornádó, mintha Runa kavarta volna. Tegnap kaptam egy eléggé rébuszokban írt levelet Mandától, amire csak pillázni tudtam, mint a boci az új kapura, de nem igazán tudtam hova tenni, szóval teljes tudatlanságban nyugovóra tértem. Ma szabadnaposak voltunk, semmi dolgom nem volt, csupán teljesíteni a kérést, és kibattyogni a szökőkúthoz. És akkor ott állt Ő... Gyerekestül, teljes életnagyságban, én meg ovis módjára, bőgve borultam a nyakába. Manda itt van. Mégsem hagytuk el egymást. Lelkileg ez egy hatalmas lökést fog adni a jövőre nézve, sőt, már most ad. Az otthonom egy darabja velem van, és ha nem is lakunk együtt, de tudom, hogy a közelemben van és bármikor láthatom.
El sem tudod képzelni mennyire örülök, hogy itt vagy nekem. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése