Kettétörve.

Értsük szó szerint a címet. Megrepedt 3 csigolyám egy gurkó miatt, ami hátba kapott a meccsen. Nem akarok beszélni róla egyelőre, meg nem is tudok túl sokat. Majd mondom, mi van.

Túl az Óperencián.

Megvolt az első meccsünk, de bah, valami borzadály volt. Az ellenfelünk konkrét gyilkológépekből állt, de ezt értsétek szó szerint. Itt még a kvaff is egy olyan veszélyes fegyverré vált, amilyenre sosem számítottam volna. Jól fejbe is küldtek vele egyszer, azon csodálkozok csak, hogy a felcser szerint nincs agyrázkódásom. Még mindig fáj egy kicsit a fejem azóta, pedig már másfél hete volt... De legalább Lola megmutatta, hogy mitől döglik a légy, és nyakon csípte a cikeszt!

Azt hiszem, a lelki békémet sikerült visszanyernem azzal, hogy Mandáék újra az életem részévé váltak. Elég naponta egyszer meditálnom, az erőm is normális, tényleg majdnem olyan a mentális hogylétem, mintha otthon lennék. És ők ehhez nagyban hozzájárulnak.

Teremtőm, add, hogy ne legyen semmi komoly baj.

Áll a bál.

A címet nem muszáj szó szerint értelmeznünk, csupán az elmémben van akkora tornádó, mintha Runa kavarta volna. Tegnap kaptam egy eléggé rébuszokban írt levelet Mandától, amire csak pillázni tudtam, mint a boci az új kapura, de nem igazán tudtam hova tenni, szóval teljes tudatlanságban nyugovóra tértem. Ma szabadnaposak voltunk, semmi dolgom nem volt, csupán teljesíteni a kérést, és kibattyogni a szökőkúthoz. És akkor ott állt Ő... Gyerekestül, teljes életnagyságban, én meg ovis módjára, bőgve borultam a nyakába. Manda itt van. Mégsem hagytuk el egymást. Lelkileg ez egy hatalmas lökést fog adni a jövőre nézve, sőt, már most ad. Az otthonom egy darabja velem van, és ha nem is lakunk együtt, de tudom, hogy a közelemben van és bármikor láthatom.

El sem tudod képzelni mennyire örülök, hogy itt vagy nekem. ♥

Hullámvasút vége.

Azt hiszem, sikerült végre belenyugodnom a helyzetbe. Mármint abba, hogy kijöttem ide, és otthon hagytam Mindenkit. Igen, nagybetűs Mindenkit. Mondjuk azért 2 hét alatt ez a minimum... De aki ismer, tudja, hogy milyen rohadt makacs vagyok. Ez se egy álmatlan, forgolódós éjszakámba került.

Baglyoztam a héten Ádámmal, napi két meditálást javasolt, annyira nem nehéz kivitelezni szerencsére, érzek már egy kis javulást, ami a tüzet illeti. Nem baj, hogy leszálltam végre a mókavonatról, mert következő hétvégén meccsünk van, amit nem kívánok elcseszni. Jobb a békesség és a harmónia. Remélem Ana addig nem kaszálja le a fejem vagy valamelyik végtagom...

Szeretlek, Czettner Benji. ♥

Épp most....

Ez a táj nekem tündérhazám.

[...]

És hazahív e környék

A távolság fáj.

[...]

Hazavár engem mindig

Mindig e táj.

Amúgy marha fáradt vagyok, megkínoztak ma úgy egészen konkrétan. Sajog mindenem, szerintem eltört a jobb kezemen a középső ujjam, bedagadt és fáj, de mozog. Hátha nem kell kórházazni. Nem bánnám. Néha egyszerűen csak azt mondanám, hogy elég volt, nem csinálom tovább, hagyjanak békén, hazamegyek. Aztán eszembe jut, hogy nem ezért mentem/megyek keresztül egy érzelmi válságon és nyugton maradok.

Valaki repítse haza a lelkem, had lássam, mi van otthon.

Az agybaj nagy baj...

Reggel kávémelegítésnél feltűnt, hogy nem tudom normálisan használni az erőmet. Fasza, Úgy röviden. Lina is mintha távolságtartóbb lenne kicsivel. Rohadt érzelmi hullámzások.

Asszem fel kéne keresnem Ádámot.

Még több csaj.

Ígértem, hogy bemutatom a csapatom többi tagját is, hát tessék.

Itt van mindjárt Cécile, aki beugrós, ha valaki lesérül. Francia, orbitálisan rondán beszél spanyolul, minden egyes kiejtett szavába belehal a fülem egy kicsit. De ettől függetlenül egy nagyon rendes és aranyos lány. Egyébként terel. És sokkal szívesebben dolgoznék vele, mint Anamaríával...

Itt van ni.

Ha volt szó a legidősebbről, akkor a legfiatalabb sem maradhat ki a repertoárból: Carla, 19 éves, hajtó. Angliából jött ide, alig tette le az RBF-jét, máris egy profi csapathoz akart menni játszani. Aláírom, marhára tehetséges, olyan labdákat tud adni, hogy az valami borzasztó.

Szeleburdi a kiscsaj, de nagyon jófej.

Itt van még Maia, ő is hajtó, 20 éves. Az a tipikus csendes géniusz, akiből soha nem néznéd ki, hogy ült már seprűn életében. Pedig ül rajta, nem is akárhogy! Mindig amikor nézem őket Carlával, hálát adok az égnek, hogy velük játszom, nem ellenük. Amúgy ő a taktikusunk, rá is szolgált a feladatra.

Következzen a surranó gyilkos: Friderika! Németországból származik, 22 éves. Neki is meglehetősen halláskárosító a beszéde, de nem csoda, ő is újonc, ahogyan én, nem volt még sok ideje megszokni a nyelvet. (Akárhányszor megszólal, olyan, mintha Benjit hallanám..) Terelő egyébiránt, de tényleg annyira halkan közlekedik a pályán, hogy ha nem figyeled direktbe a csajt, soha nem vennéd észre. Pedig ő is rikít a szőke hajával, mint Carla...

Rika.

Van még egy póttagunk, akiről nem szóltam, ő Pénelope, 26 éves. Carla előtt ő volt az alapkeret tagja, de fél éve lebabázott, így kicsit háttérbe szorult nála a kviddics. Őt ma láttam először, pedig már volt 4 edzésünk. Hajtó, félelmetesen agresszív a játéka, és soha nem mondanád meg róla, hogy már gyereke van. Ijesztő.

Hát, asszem úgy ennyi. Megyek, még tömök a macskába egy kis kaját, aztán alszok.

Töki! Remélem már jobban vagy...