Ez a táj nekem tündérhazám.
[...]
És hazahív e környék
A távolság fáj.
[...]
Hazavár engem mindig
Mindig e táj.
Amúgy marha fáradt vagyok, megkínoztak ma úgy egészen konkrétan. Sajog mindenem, szerintem eltört a jobb kezemen a középső ujjam, bedagadt és fáj, de mozog. Hátha nem kell kórházazni. Nem bánnám. Néha egyszerűen csak azt mondanám, hogy elég volt, nem csinálom tovább, hagyjanak békén, hazamegyek. Aztán eszembe jut, hogy nem ezért mentem/megyek keresztül egy érzelmi válságon és nyugton maradok.
Valaki repítse haza a lelkem, had lássam, mi van otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése